Hogy honnan?

Fogós kérdés, hogy honnan is fogok írni egy pár napig.

Röviden: Moldova az utolsó olyan európai ország, ahol "szabad" választások útján a kommunisták birtokolják a hatalmat és ahol ezzel párhuzamosan ellenzéki tüntetőket vernek halálra (a hivatalos hírek szerint csupán a könnygáz ölte meg a velem egykorú egyetemistát).

Bővebben de nagyon leegyszerűsítve Moldova egy több száz éves önálló igazgatással rendelkező állam, ahol a rendszerváltást követően az oroszbarát politikai erők vívták harcukat a románbarát erőkkel. Minderről részletesebben és pontosabban itt olvashatsz például: wikipedia.

Az utóbbi időben elszaporodtak a hírek arról, hogy egyre súlyosabb atrocitásokkal kell szembenézniük a kommunista rezsimmel szembenállóknak, főleg a liberális ellenzék prominenseinek.

A magyar sajtót is bejárta a hír a fővárosban, Chisinauban (ahogy mi ismerjük, Kisinyovban) a választásokat követően zajló tömegtüntetésekről, a parlament felgyújtásáról, a rendőri túlkapásokról.
Itthon is igyekszem mindent megtenni azért, hogy senki se szenvedjen sérelmet alapvető emberi jogaiban - legyen ellenzéki tüntető, cigány, meleg, zsidó. Felelősségünk van azokért is, akik nem élhetnek az Európai Unió állampolgáraként, ezért segítettem az ukrán ellenzéknek a forradalom előtt, ezért jártam tavaly a háborús Grúziában és ezért megyek most Moldovába is.

Az én korosztályomnak furcsa, talán érthetetlen is mindaz, ami ezekben az országokban zajlik. De pont saját történelmünk és tapasztalatunk miatt tudjuk: kötelességünk segíteni azoknak, akik szabadságukért küzdenek - itthon és külföldön egyaránt.

Ez a blog arról fog szólni, amit Moldovában az ellenzéknél és a szigorúan névtelenséget kérő civil szervezetek vezetőinél tudtam meg - olvass és kommentelj bátran.